2018. június 23., szombat
Az elengedés művészete
Ugye milyen nehéz néha elengedni? Most itt nem csak párkapcsolatra gondolok, hanem bármilyen érzésre, szituációra, munkahelyre, berögződésre.
Lehet azt mondani egóból, hogy na, itt és most szabadon engedlek és elfelejtelek, de ha nem hagyjuk meg a léleknek a maga természetes elengedési folyamatát, akkor csak szenvedés lesz az egész, és előbb utóbb visszatáncolunk.
Ugyanúgy, ahogy a gyásznál, itt is van egy kifutási idő. Ha maradunk a párkapcsolatoknál, akkor egy komolyabb, évekig tartó viszony után minimum egy év, mire az annyira kimosódik, hogy valóban készen állsz az új befogadására.
Tudom, hogy sokan belemenkülnek egy új kapcsolatba, mondván kutyaharapást szőrével, de hosszútávon a meg nem élt elengedés olyan láthatatlan blokkokat generál, ami a későbbiekben fog felszínre törni egy másik szituáció kapcsán.
Tehát mindenképpen érdemes kivárni azt az időt, amíg az a dolog, amit el akarunk engedni, legyen az személy, szituáció, munkahely, vagy barátság, már nem vált ki belőlünk érzelmeket.
Akkorra zárult be az a bizonyos ajtó, hogy kinyílhasson egy másik. A másik érdemben úgysem fog kitárulni, míg készen nem állsz rá.
Ezeket a folyamatokat fel lehet gyorsítani tudatossággal. Például, ha otthon kiszanálod a már szükségtelen dolgaidat. Akár a ruhásszekrényből, akár a kamrából, vagy onnan, ahol nagy a káosz. A régi, nem használatos dolgaid csak megállítják az energia áramlását minden szinten.
Vagy nagyon jó módszer erre a meditáció is. Vizualizálod, hogy mit és hogyan akarsz elengedni, elbúcsúzol tőle szeretettel, és minden jót kívánsz magatoknak.
Vagy ha egyedül nem megy, akkor várlak szeretettel egy lelki oldásra, ahol konkrétan az adott szituációval, vagy személlyel tudunk dolgozni, hogy könnyebben menjen a feldolgozás.
Ha tetszett az írásom, kérlek oszd meg!
Pusztai Eszter
spirituális tanácsadó
www.pusztaieszter.hu
