2018. április 24., kedd
Bevállalásaink...
Amikor leszületünk a Földre, különböző bevállalásokat teszünk, annak függvényében, hogy mi az, amit meg akarunk tapasztalni, és mi az amit meg akarunk másoknak tanítani. Ez lehet az elengedés, a megbocsájtás, a feltétel nélküli szeretet megtapasztalása, az áldozathozatal és áldozattá válás közötti különbség megtanulása, az önszeretet, a tudatosság, és még sorolhatnám.
Természetesen, amikor már leszülettünk a fizikai testünkbe, nem tudjuk mi a feladatunk, hiszen ha előre megmondaná valaki, hogy mi lesz az, akkor a tanulási folyamat nem lenne olyan hatékony. Így többnyire negatív tapasztalások során sajátítjuk el ezeket a dolgokat.
Így volt ez Petrával is, aki külföldön él boldog házasságban, de minden nap beszélt telefonon az édesanyjával, aki szinte mint tanácsadó volt jelen a lánya életében. Nagyon szoros volt a kapocs közöttük, pedig homlokegyenest mások voltak. Petra egy céltudatos, önérvényesítő, talpraesett, jóindulatú, 40-es nő, az édesanyja pedig ugyancsak jóindulatú, túl sok áldozatot hozó, önmagát teljesen a háttérbe szorító anyuka volt. Sajnos, ő egyik napról a másikra hirtelen, álmában, teljesen váratlanul meghalt.
Petra természetesen azonnal hazautazott, elintézett mindent a temetéssel és a hagyatékkal kapcsolatban, lévén egyetlen gyereke volt az édesanyjának. Nagyon erős volt, mindent elrendezett, aztán amikor lezajlott minden, elcsendesedett körülötte a világ, akkor azt érezte, hogy teljesen kihúzták a talajt a lába alól. Ez a céltudatos lány, aki mindig, minden körülmény között kivitelezte azt, amit eltervezett, egyszer csak úgy érezte, hogy nem tudja mit kell csinálnia, merre kell mennie, mi a helyes út.
Eddig az édesanyja volt az, akihez bármivel fordulhatott, mindenben ellátta jó tanáccsal, egyfajta lelki hátteret adott neki, egy olyan biztonságérzetet, amit senki más. Persze az anyukájának is ő volt a mindene, az ilyen szoros kapcsolódások mindig két emberen múlnak. Az úgy sosem működik harmonikusan, ha csak az egyik fél kötődik a másikhoz.
Petra jelen pillanatban a düh állapotában van, haragszik az édesanyjára, hogy ilyen hirtelen itt hagyta őt, és nem gondolt az ő lehetséges fájdalmára. Elmagyaráztam neki, hogy tiszteletben kéne tartani a döntését, hiszen a szabad akaratot mindenki gyakorolhatja.
Akkor döbbent rá, hogy ebben az életében, az egyik legfontosabb tanulnivalója az elengedés.
Általában mindig, mindenkinek azt kell megtanulnia, ami a legnehezebben megy. Petrának eddig úgy ment minden az életben, mint a karikacsapás. Sajnos a leckét neki is el kell sajátítania.
Ha tetszett az írásom, kérlek oszd meg!
Pusztai Eszter
spirituális tanácsadó
www.pusztaieszter.hu
